Wolfberry – a farkasbogyó hasznos tulajdonságai és felhasználási területei. Farkasbogyó rendes, felvidéki

Tartalomjegyzék:

Wolfberry – a farkasbogyó hasznos tulajdonságai és felhasználási területei. Farkasbogyó rendes, felvidéki
Wolfberry – a farkasbogyó hasznos tulajdonságai és felhasználási területei. Farkasbogyó rendes, felvidéki
Anonim

A farkasbogyó botanikai jellemzői

farkasszemét
farkasszemét

Wolfberry egy kis örökzöld vagy lombhullató cserje, piros bogyókkal. Tél végén vagy kora tavasszal virágzik, július-augusztusban terem. Az illatos virágok 4 vagy 5 szirmból állnak, amelyek a tövénél egy csőbe olvadnak össze. Az örökzöldekben zöldes árnyalatú virágok, a lehulló farkasbogyóban rózsaszínesek. A növény erősen mérgező.

A farkasbogyó Európa, Észak-Amerika és Ázsia hegyeiben él. Oroszországban elsősorban a Kurszk és Belgorod régiókban található. Ez a cserje kavicsos és mészkő talajon, kréta kiemelkedéseken nő. A növényt törvény védi, és szerepel az oroszországi Vörös Könyvben.

A farkasbogyó hasznos tulajdonságai

A farkasbogyó minden része mérgező anyagokat tartalmaz – daphne glikozidot és mezerin gyantát. A virágok összetétele flavonoidokat, kumarinokat, benzoesavat és zsírokat tartalmaz. A kéreg viaszt, festéket és gumit tartalmaz. A Wolfberry készítmények hatékony antibakteriális, hashajtó, altató, epilepszia és daganatellenes tulajdonságokkal rendelkeznek. Általában külsőleg használják – erősen irritáló szer formájában.

A készítmények elkészítéséhez a növény kérgét és termését, esetenként leveles ágakat használnak fel. A kérget virágzás előtt, kora tavasszal szüretelik. Csíkokra vágják, rétegesen kiterítik, és lombkorona alatt szárítják a szabadban vagy jól szellőző helyen. A gyümölcsöket július-augusztusban szüretelik, speciális szárítókban szárítják alacsony hőmérsékleten. Száradás után sem veszíti el a növény mérgező tulajdonságait, ezért ajánlott minden betakarítási munkát kesztyűben végezni.

A farkasbogyó az egyik legkorábbi és legbőkezűbb mézelő növény. A friss méz azonban mérgező, és száj- és bélgyulladást okozhat. Csak forralás után használható.

Farkasbogyó használata

A népi gyógyászatban a farkasbogyó alkoholos tinktúráját külsőleg használják reuma, köszvény, isiász, tályogok és daganatok hatékony gyógymódjaként. Korábban a főzetet torokfájásra, megfázásra, álmatlanságra, sárgaságra, tuberkulózisra használták. A farkasbogyó kérgén alapuló gyógyszereket is hatékonynak tekintik. Egyes bőrbetegségekre, szemgyulladásra, ízületi fájdalmakra alkalmazzák. Gyümölcslé ajánlott a kígyók és kutyák harapásának kenésére, a virágokat erős féreghajtóként használják.

Főzet: öntsön 4 g gyökeret 250 ml forrásban lévő vízbe, melegítse a készítményt vízfürdőben körülbelül 30-35 percig, majd hagyja 15 percig főzni, szűrje le és igya meg naponta kétszer, 1 teáskanál étkezés előtt.

Tinktúra: 1 g növény gyümölcsét vagy kérgét 100 ml 70%-os alkoholba kell önteni, egy hétig állni, alkalmanként megrázva, majd gézen átszűrni. Egy evőkanál vízben 1-2 csepp tinktúrát kell hígítani, és naponta háromszor kell bevenni étkezés előtt.

Infúzió: 1 g zúzott gyümölcsöt 250 ml-es desztillált vízzel kell önteni, és 10-12 órán át infundálni kell. 5 csepp gyógyszerrel egy kanál vízben hígítva naponta háromszor étkezés után kell bevenni.

Mi a veszélyes farkasbogyó

Az egész növény mérgező és nagyon erős. A virágpor belélegezve irritálja az orr és a légutak nyálkahártyáját. A bogyók elfogyasztása után égő érzés a szájban, gyomorfájdalom, hányinger, hányás, gyengeség, görcsök lehetségesek. Ha a növény nedve a szemébe kerül, az a szaruhártya nehezen gyógyuló fekélyeivel fenyeget. Amikor már egy darab kéreg is a szájba kerül, égő érzés, karcolás, hólyagok, fekélyek keletkeznek a nyálkahártyán. A nedves kéreg érintésétől a bőrig gennyes sebek keletkezhetnek. A farkasbogyó gyógyászatban történő alkalmazása veszélyes, és mindig az emberi egészséget veszélyezteti.

Wolfberry (farkas szár)

Ez egy alacsony elágazó cserje 50 cm-től 1 m-ig, kedvező talajokon a növény eléri a 2,5 métert. A törzs és az ágak szürkésbarnák. Vöröses, kellemes illatú virágok a lándzsás levelek megjelenése előtt nyílnak. Gyümölcsei oválisak, világospirosak. Ez a faj április-májusban virágzik. A növény a tápanyagban gazdag talajokat, árnyékos helyeket kedveli, erdőkben, patakok partján nő. Oroszország európai részének északi részén, Nyugat-Szibériában, a Kaukázusban található egy farkasfenyő.

Wolfberry

felvidéki farkasbogyó
felvidéki farkasbogyó

Ez a faj egy 20 cm-től 1 m-ig terjedő örökzöld cserje, törzsét és ágait sűrűn borítják apró bőrszerű levelek, a szárak végén rózsaszínes vagy cseresznye színű virágok nőnek, és virágzatba gyűjtik. a fejek formája. Gyümölcse sárga-piros bogyó. A Borovoy farkasbogyó május első felében virágzik, másodlagos virágzás július-augusztusban lehetséges. A növény Ukrajnában és Fehéroroszországban található. Ez a faj kis csoportokban, korlátozott területen, valamint közepes páratartalmú fenyvesekben nő.

Dekoratív és gyógyászati tulajdonságai miatt a növényt a helyi lakosság elpusztítja. Például a Pripyatsky rezervátumban ez a farkasbogyó védelem alatt áll. Számos európai ország Vörös Könyvében is szerepel. A népi és hivatalos gyógyászatban a növényt gyomor-bélrendszeri betegségek, rák, neuralgia és bénulás kezelésére használják. A főzetet hipnotikus és epilepszia elleni szerként használják.

A farkasbogyó használatának ellenjavallatai

Minden, a növényt tartalmazó gyógyszer mérgező. Csak orvosi konzultáció után és felügyelete mellett használhatók. A farkasbogyóval végzett önkezelés az öngyilkossághoz hasonlítható. A farkasbogyó-készítmények használata még dörzsölés formájában is szigorúan ellenjavallt terhes és szoptató nők és gyermekek számára. Ne használjon gyógyszereket semmilyen vérzésre, szívritmuszavarra, szívelégtelenségre, tachycardiára. Feltétlenül tartsa be ezeknek a gyógyszereknek a pontos adagolását.

Ajánlott: